A szálloda…
A szálloda, ahol dolgozom, régen királyi vadászkastélyként funkcionált, valahol itt volt az egykori windsori erdő közepe. Ma utak, és kisvárosok vannak az erdő helyett, na meg autópálya, de az épület szépen megőrizte korhűségét. A régi, nagy, vastag faasztalok, a félhomály, a kandallókban pislákoló tűz, a régi bútorok, textíliák és tapéták sugározzák a középkori hangulatot, miközben a vendégek luxusszolgáltatásokat kaphatnak. Nem, nem is ez a legjellemzőbb. Inkább teljes nyugalmat, „lenyugodást” lehet itt vásárolni. Az udvarban kertészeti remekek, (2 kertész dolgozik minden nap csak a szálloda körül) rózsakert, halastó, a zöld pázsiton vadkacsák meg ludak totyognak. A környéken a fákon a mókus meg a harkály itt még természetes, néha-néha egy-egy vadnyúl is felbukkan, sőt, most, amikor hajnali 3-kor írom ezt, egy baglyot hallok huhogni. Nem rossz! Van még egy teniszpálya és egy úszómedence, de ez nem olyan érdekes.
A személyzet a kastély régi szárnyaiban (Dower House), illetve egy új építésű faházrendszerben (melynek a neve ötletesen: Bothy) van elhelyezve, ami 1 perc séta a munkahelytől. Én is ez utóbbiban kaptam szállást. Ez kb. olyan, mint egy belső udvaros bérház, csak egy szintes, fából van, és középen füves udvar. Ebben van 14 lakrész, 1-2 ágyas szobák, saját fürdőszobával, internettel.
Hál’ Istennek (!) a szállodánk nem tagja semmilyen globalizálódott hotelláncnak, nincs Accoros koktélszalvéta, nincs Mercure-ös tányér, de még Danubiusos borszelekció sincs! De nincs ám!
Van helyette Riedel pohár, damasztszalvéta, 3-féle dekanter, ezüst dekantálógyertya-tartó és valódi bőr - fotel a bárban. Szőnyeg az étteremben, hajópadló a folyosókon, fa a kandallókban. Kívül minden tégla, belül minden fa.
A hotel amúgy bent van Anglia 15 legnívósabb szállodája között, a Michelin is ajánlja. A konyha 2 Rosetta-t számlál, szeretnének még egyet. (3 Rosetta kb. = 1 Michelin csillag). Amennyire csak lehet, hazai alapanyagokat használnak, első osztályúakat (bár nincs kizárva, hogy ezek Franciaországban vagy mondjuk a régi Magyarországon másod-, harmadosztályú anyagoknak számítanának). A sajtok pl. csak angolok és írek. A technológia megvan, a tálalás szép, az anyaghányadok szerintem egy kicsit elnagyoltak. Szóval, egy kissé rusztikus az egész, a mennyiség is számít még. Vannak Pesten jobb konyhák, na.
A szálloda legnagyobbrészt (amennyire én tudom) a bankett üzletágból él, hét közben kisebb konferenciákat, hétvégente esküvőket tartanak itt. Na, ilyenkor telik meg az amúgy egyszerű, poros, kavicsos parkoló mindenféle Bentley-kkel, BMW-kkel, néha aranyszínű Rollce-Rollce-okkal, Ferrarikkal, meg amit akartok. És markáns arcú, aranynyakláncos, aranyórás úriemberek, esetleg ifjabb, jól fésült piperkőcök, Macska Jánosok szállnak ki belőlük frissen manikűrözött, frissen szolizott, halálintelligens nagymellű hölgyek társaságában.
…
A borlap...Barátaim, egy magyar (vagy mondjuk kelet-európai) sommelier számára: hogy is mondjam csak…felüdítő, felvidító, életkedvet adó, szemeket könnybe lábasztó.
357 tétel, ebből 166 francia, 20 olasz, 14 spanyol, 4 német, 4 magyar!, és sajnos egy csomó újvilági borral. 62 Bourgogne, 52 Bordeaux, 17 Champagne, 7 Alsace, 8-féle Sherry, 11-féle portói.
Most jön a fényezés:
A Bordeaux-k 2000-től 1982-ig visszamenőleg nagy évjáratonként szerepelnek. Az 5 Premier Grand Cru-ből 3 itt van (Margaux, Lafite, Haut-Brion, …. no és d’Yquem is. A Domaine de
A nagy nevek még: Ch Ausone, Ch Pichon-Longueville, Ch L’Église-Clinet, Denis Mortet, René Engel, Dominique Lafon, Armand Rousseau, Colombo, Chapoutier, Guigal, Humbrecht. Champagne-ból Veuve Clicquot, Pol Roger, Bollinger, Ruinart, Moët, és Krug. Van még itten Gaja, Antinori, Avignonesi, Pesquera, Terrazas, Cloudy Bay, Cape Mentelle….. és még rengeteg izgalmas IGT, Premier Cru, Vin de Pays…amik kitöltik a borlap többi részét. A házi borokkal (25 féle), meg a borlap kb 1/5-ödével nem büszkélkedem, mert azok nekem nem nagyon tetszenek.
A legolcsóbb bor
Minket szerényen 3 tokaji borászat képvisel: fent van a borlapon a Dobogó 2004-es Furmintja (pohárban is!) 35 Fontért, 2000-es hatputtonyosa 85-ért, egy Oremus 99-es ötputtonyos 39 Fontért no meg egy egy Royal Tokaji 1993-as Esszencia 325 Fontért nyílik ki. A 89-es Ch d’Yquem amúgy 310-be kerül.
Az olasz borok aránytalanul kis számban szerepelnek, de ahogy itt 2 hét alatt megfigyeltem, nem nagyon keresik őket. A magyar borok is…
Magyarországon amúgy sokkal könnyebben el lehet adni az olasz bort, mint a franciát, de azt is megfigyeltem otthon, hogy Magyarországon illik szeretni az olaszokat, és illik utálni a franciákat.
Itt látható igazán az angolok történelmi (kereskedelmi) összefonódása a franciákkal, a spanyolokkal, portugálokkal. Most testközelből látom azt, amit eddig is gondoltam: hogy az angolok nélkül sehol sem lenne Bordeaux, Champagne, Porto, Jerez, vagy Madeira. Hát igen. Na jó, azért valahol lenne, de hogy ők futtatták fel ezeket a híres borvidékeket, az tutibiztos. Miért híresek? Az angolok miatt híresek. Ma is ők tartják el a többségüket. Mert ha egy vacsora után édes borra terelődik a szó, az is tutibiztos, hogy az angol 10-ből 7-szer portóit kér, 2-szer Sherryt, egyszer esetleg Sauternes-t. Tokajit – ne legyenek illúzióink – csak akkor, ha beleöntöm a szájukba, vagy ha elkezdek könyörögni, hogy most az egyszer a kedvemért próbálják ki, vagy ha esetleg – ritkaság – egy hozzáértő is ül az asztalnál. Ha mégis rendelnek, akkor utána meg megérnek hálálkodni, hogy ilyen jót még nem ittak. Málaga és Marsala kiment a divatból, a rustiaknak esélyük sincs (még annyi sincs, mint nekünk J), a Cotnariról nem is hallottak soha (igaz, én sem láttam még sehol).
