Üdvözlök Mindenkit a jobb kormányos autók, a borult ég, az örökös esők, a globalizáció, a szmogok (és a sznobok), a sörök, a foci, a Forma-1, Victoria Beckham, a lóversenyek és a rossz nők hazájából!!!

Na, igen, mostanában egy kicsit keveset hallattam magamról, de higyjétek el, megvolt erre az okom, amit most asszem nem részleteznék. Sem nem volt időm, sem nem volt kedvem írni senkinek. Inkább a munkába való belefeledkezéssel voltam elfoglalva. Ami sikerült is.

Lassan (sőt: gyorsan) kezdem megszokni, hogy nem a Gyurcsány Ferit, meg a Bajnai Gordont látom minden nap a TV-ben (mert nincs is TV-m he-he:) Nem is hiányzik. Sem a TV, sem a miniszterelnök, akin még itt is röhögnek… 

Remélem jól vagytok, én teljesen. Bár nem keveset dolgozom (hetente 50-60-óra között), azért elvagyok itt a britek között.
Ezek a britek nagyon „érdekes” emberek! Mintha egy kicsit el lennének varázsolva. Igaza volt a Pellérdi Tominak. Minden úgy lett, ahogy ő azt megmondta előre.

Az angolok mindent másképp csinálnak, mint mások, Európa többi részén, meg mint ahogy logikusnak tűnne. Látszik rajtuk, hogy egy másik világban nőttek fel, abban is élnek. A lányokon is, akik olyan csúnyák, szegények, hogy néha meg is sajnálom őket. Igazából nem lennének ők csúnyák, a legtöbbjüknek szép arca van, pl., de a lányok 80%-elhízott, kövér, aránytalan, egyszerűen fogalmazva: csúnya. Na jó, vannak köztük szépek is, sőt: amelyik szép, az nagyon szép (arányuk 5% alatt), de eddig két kezemen meg tudom számolni, hányat láttam három hónap alatt. Magyarországon ehhez három óra kell, legfeljebb.

Én sejtem mitől lehet ez; nemcsak a génjeikben hordozzák a torzszülöttséget (ezer éve egymás között szaporodnak) hanem az életmódjuktól is van. Tisztelet a kivételnek, mert persze az is van! Tudom, nem szabad általánosítani…

Attól a zsírt-chipset-hamburgert zabáló táplálkozásuktól (eleve, táplálkozási kultúráról nem is nagyon beszélhetünk Angliában), meg az elkényelmesedett életüktől. A lányok 15-16 éves korukban még nagyon szépek, azt hinné az ember, hogy 21 évesek, de nem, csak 15, mert már 18, de legfeljebb 20 éves korukra kövérekké, rosszabb esetben gömbökké válnak.

A férfiak között sok a jóképű is (persze vannak koboldarcúak is, akik józanul is alkoholistának néznek ki), de a nők…. hát nem tudom. A 3 paraméter közül ami a férfiaknak fontos lehet, legalább 1, de inkább 2 mindig hibádzik. Miért van ez…?  
Persze lehet itt látni nagyon sok jó csajt is, de róluk egy idő után rendre kiderül, hogy nem angolok, sokkal inkább lengyelek, ukránok, vagy …. magyarok.
 

Vannak furcsa dolgok itt a hétköznapi életben is, amit nem értek. Azt még valahogy feldolgozom, hogy minden mértékegységük más, mint Európában általában, azt is, hogy a bal oldalon kell közlekedni (miközben az emberek 95 %-a jobbkezes, mindegy), de hogy miért folyik a víz 2 különböző kifolyócsapból, arra eddig még nem sikerült rájönnöm. Az egyikből forró víz, a másik jéghideg. Éppen nem lehet használni egyiket sem. Na mindegy.
 

Itt minden nice, minden fine, minden lovely. Legalábbis ezt hallani mindenkitől. Már cseng a fülem tőle. És tudjátok, erre én mit mondok? Hogy ez nekem felületesség. Pestiesen szólva: habiszti. Én ebben nem hiszek. Mert nem lehet minden jó.

Magyarországon egy étteremben ha valami nem tetszik egy vendégnek, akkor általában megmondja. De itt? Itt minden lovely. Pedig ugye ezt nem hisszük el? És milyen a bor? Az mindig very nice. A 75 fontos francia bor very nice. És a 19 fontos francia bor az milyen? Hát az…az very nice. Akkor mi a különbség a megítélésben? Semmi. De hogy is lenne, amikor az angol vendégek nagy része azt sem tudja mit eszik, mit iszik. Ha valaki kér még egy pohár bort, és megkérdezem tőle mi volt az előző, nagy valószínűséggel nem tudja megmondani.

Az is megfigyelhető, hogy ugyanazokban a szituációkban, azonos kérdésekre egymástól teljesen eltérő emberek pontosan azonos válaszokat adnak.
Pl. tuti, hogy megismerkedés után az első 5 mondatban szerepelni fognak a következők: „Te nem vagy francia? Honnan jöttél? Jó az angolod! Legalábbis jobb, mint az én magyarom…”
Namármost, miért kaphatunk azonos válaszokat különböző emberektől? Mert az összes válasz csak felületes beidegződés. Senkit sem érdekel, honnan jöttél, úgyis lenéznek, Te itt csak szolga lehetsz. Persze ezt senki nem mondja, de aki figyeli az embereket és a beszédhelyzeteket, megérzi ezt.

 
A másik dolog, ami idegesít, az az, hogy az angolok naponta ötször megkérdezik, hogy vagy? Ez félig-meddig a köszönés része, de válaszolni is illik rá. Persze, ebben eddig nincs semmi rossz, sőt nagyon kedves. Ha azt is hozzáteszem, hogy ugyanaz az ember kérdezi meg napi ötször, már elgondolkodtatóbb az eset. Ha még azt is hozzáteszem, hogy, higyjétek el, senkit nem érdekel, hogy vagy, lehet, hogy még megdöbbentőbb a dolog. Pedig ez van. Mert ha válaszolsz a kérdésre (nem érdemes), azt már nem hallja meg senki. Miért nem? Mert nem érdekli. Sokáig nem tudtam, kell-e válaszolni, vagy nem kell, az ilyesfajta kérdésekre. Ha nem válaszolok – bunkó vagyok. Ha válaszolok – nem érdekel senkit. Szóval csak látszat, felszín az egész.
 

Akkor mi ez?

Felületesség.

 
Na jó, mondjunk valami jót is róluk: a brit emberek általában nagyon udvariasak. A nők nagyon kedvesek (még ha csúnyák is szegényeim, mindegy), a férfiak legtöbbje meg valóban úriember, gentleman. Nagyon tudják az illemet, ezt lehet tőlük tanulni.
Az étteremben is tudnak viselkedni, nem mint Magyarország újgazdagjai. Mert gyerekkoruktól étterembe járnak, oda vitték őket a szüleik minden héten, és megtanulták, hogyan kell viselkedni egy étteremben. Persze itt a jólét nem 17 éve kezdődött, hanem vagy 350.

Meg, ha már nem is annyira értenek a gasztronómiához, legalább bort isznak a vacsorájukhoz és nem sört, legalább mindig étterembe járnak, ha csak tehetik.
A fogyasztási kultúra megvan, a borfogyasztási kultúra is. Bár néha az az érzésem, hogy inkább a költési kultúra. Igen, az angolok sokat költenek a vendéglátásra. Nem hiába akar minden bortermelő ország az angol borpiacra betörni.

Egy kicsit felülbírálva magamat, nem szabad lenézni őket azért, mert hülyék az ételekez és a borokoz (most persze megint általánosságban beszélek). Hiszen leginkább azon nemzetek fiai értenek ehhez, ahol az idők során nagyon komoly mezőgazdaság alakult ki. Pl. Franciaország, Olaszország, Spanyolország, meg Magyarország 1949-ig.