Egy ilyennek lehettem részese nemrégiben, az egyesült királyság-beli Egham-ben, a Great Fosters Hotelben, a munkahelyemen.

Történt ugyanis, hogy 2007. december 7-én nagy sikerű magyar borkóstolót rendeztem itt. A "rendezvényen" jelen volt a hotel management-je, és néhány, a vendéglátás részlegen dolgozó kolléga. Szerettem volna egy kicsit meglepni őket, s megmutatni milyen borokat is iszunk mi otthon, mert itt, nyugaton sajnos nagyon keveset tudnak a magyar borról. 18 magyar bort kóstoltunk, a borok döntő többsége egy magyar borkereskedelmi cég kínálatából került ki, és óriási sikert aratott. Még nyáron hoztam ki őket, egy barátom segítségével.

Cseke Gábor

A kóstoló szándékosan fehérbor-hangsúlyos volt, így egy kis bepillantást tudtam adni a Magyarországban rejlő óriási potenciálba a nagy fehérborok készítése terén. A nagy vörösök ezúttal hiányoztak, de így is elértük a kellő hatást.

A kóstolón a résztvevők megismerkedhettek a magyar bortermelés rövid történetével, Magyarország legfontosabb borrégióival és az aszúkészítés metodikájával is, miközben egy kivetítőn magyar tájakban, borvidékekben gyönyörködhettek. Kaptak egy kóstolási jegyzetet is, melyen minden bor dióhéjban volt bemutatva, a borokat pedig egyenként "kielemeztük".

A tapasztalatok: Sajnos, érzésem szerint nem értettek néhány bort, pl. az általuk először kóstolt olaszrizlinget (Bussay és Laposa), és - bár nem mondták - véleményem szerint a Bandérium összetettsége és fássága, a Dúzsi Merlot animalitása egy kicsit visszatetszett nekik. De: nagyon elismerően szóltak a Dúzsi roséról (jóllehet, már vesztett a gyümölcsökből), a Légli Chardonnay eleganciájáról és vajasságáról, a Gál Pinot kifinomultságáról és a Györgykovács Hárslevelű komplexitásáról. Kiemelkedőnek találták a Névtelen-t, melyben a szilvás-meggyes gyümölcsösség olyan szépen keveredik az ásványos ízekkel, amely őket egy északi Rhone-vidéki borra, mondjuk egy Cornas-ra emlékeztette.

A Szepsy-boroknál értünk a csúcspontra. Itt mindenki ledöbbent, percekig szólni sem tudott. Egyszerűen lenyűgözték a közönséget. Még úgy is, hogy nem voltak teljesen kinyílva a borok, mert bár egy órával a kóstoló előtt dekantáltam őket, még egy óra biztosan jót tett volna… Mr. Young, a general manager (aki amúgy nagyon ért a borokhoz, évente bejárja Franciaországot és kedvenc bora a száraz furmint!), a bourgogne-i Grand Cru-khöz tudta csak mérni őket.

Így hát ő maga kérte, hogy kerüljenek fel a borlapunkra, mindkettő. Nekem csak bölcsen bólogatni kellett. Rendben, semmi akadálya, január közepétől a borlapon mindkét Szepsy-bor, a Furmint 75, a Hárslevelű 65 Font-os áron lesz kapható. Lehetséges, hogy a Weninger Kékfrankos Selection is felkerül, ha találunk egy forgalmazót. A Szepsy-borokat majd amúgy a Top Selection-tól vesszük, kinek tulajdonosa magyar.

Szepsy István

A végére még fokoztam a kedélyeket egy Szepsy Szamorodnival, melyet még márciusban Istvántól kaptam, kifejezetten erre az alkalomra. A bortól mindenki ámult, végül a Degenfeld Andante-val adtam meg a "kegyelemdöfést". A kóstolók hálálkodva mentek ki a teremből.

Röviden, ez volt a "magyar est", melyre sokan emlékezni fognak, Mr. Young elmondása szerint az utóbbi 10 év leghasznosabb kóstolója volt számára (pedig ő volt már néhány kóstolón), és hosszú távon szeretne látni 6-7 magyar bort a most 359 tételből álló borlapunkon. Szóval, jól sikerült, kreálunk egy Austria-Hungary oldalt a borkönyvben, de ez még csak az első lépés a sokból. Ettől sajnos még a problémák nincsenek megoldva, az angol vendégek ugyanúgy nem tudják, mi az, hogy magyar bor, vagy hogy van még más borunk is a Tokajin kívül. De valahol el kell kezdeni!